5.RÉSZ

5.RÉSZ

Sziasztok! Na jó, most elmondom. A nevem Kármen, és ezt a blogot a barátnőmmel csinálom. Ez az Ő fiókja, nem az enyém, nekem viszont van egy másik is. Reméljük hogy tetszik a történet, majd!

Carmen szemszöge

-Ahh...-Sóhajtottam amikor kinyitottam a szemeimet.Fehér falak...? Jajj, ne már! Kórház? Megpróbáltam felülni, de megfájdult a hasam.
-Csak nyugodtan..Ne erőltesd meg magad!
-León? Mi...Mit keresel itt? És én mit keresek itt?
-Nem emlékszel? -Kérdezte éretlenül. Mire? Ohh...Egy szőke hajú nőre emlékszem. Egy kocsit vezetett..Az a kocsi pedig...Jézusom, elütöttek!
-De...Na jó! A te hibád!
-Miért az enyém?! -Kérdezte feldúltan.
-Nem is ismerlek! A családom, és közted kellett válsztanom, és melletted döntöttem! Egyáltalán minek hívtál el kávézni?!
-Cari....-Suttogta mire félbeszakítottam.
-Semmi Cari! Menj el! -Kiáltottam Ő pedig kisétált az ajtón. Nem tudom, miért vonzódom hozzá ennyire...Jó oké, irtó dögös, meg minden, de... Ahh...Miért ilyen nehéz az életem?

Katherine szemszöge:

-Nancy, hogy haladsz Klaus meghódíásával? -Kérdeztem nevetve. Hát igen, nálam már majdnem megadta magát.
-Már csókolóztunk. -Mi?! Na jó. A mosoly lefagyott az arcomról. Basszus!
-Csak vicc volt... -Röhögött. Ja, nagyon poénosnak hiszi magát ma. Bementünk a nappaliba ahol León üldögélt, és szomórúan nézte a telefonját. Mögé lopództam majd megláttam hogy facebookon, egy lány adatlapját nézi. na fogadunk hogy nem akárkiét? Felgörgette a lap tetejére majd megláttam egy gyönyörű profilképet. Így lenne 5-ösöm a lottón. Carmen Gilbert, mi?

 Klaus szemszöge

-Már csak 3 percük van hogy ideérjenek. -Mondta Bruno, a boszorkányom. Kocsi nyikorgást hallottam ezért kimerészkedtem a szikla mögül. Egy Katherine-re hasolító lány szállt ki a kocsiból, a másik oldalon pedig Damon bukkant fel. Jó látni ennyi idő után.
-Szia! -Jött oda magabiztosan a lány, amin nem kicsit lepődtem meg. Hát jó, ahogy gondolod...
-Szia...
-Te vagy Klaus, aki ki akarja nyírni a szeretteimet ugye? -Nézett a szemembe.Nem szívbajos kiscsaj, az tuti,viszont a szemei igézőek. Csoki barna, a haja pedig mogyoró színű, és gyengén omlott a vállára, majd kisebb hullámokban végződőtt.
-Igen, én lennék. -Néztem végig rajta. Karcsú alakja, és a stílúsa is megfelelő volt. Kiköpött Kath. De nem tudom miért...Viszont úgy érzem, hogy a személyisége elfogadhatóbb mint azé a lányé. Miket beszélek?! Klaus Mikaelson nem mond ilyet!
-Mit akarsz Klaus? -Jelent meg az idősebb Salvatore.
-Khm...Neked is szia Damon! Rég láttalak. Hogy vagy? Valami kevesebb megszólítást nem tudtál volna előadni?
-Elenát nem kapod meg ha Ő kell, úgyhogy szarban vagy. -Vigyorott. Oké, dönts Klaus! Vagy elviszed magaddal, ami mindenkinek jó lenne, de bent van a pakliban hogy beleszeretsz...Vagy...Vagy csak simán itthagyod..Na nem engem nem ilyen fából faragtak. Felkaptam a lányt és vámpírsebességgel elindultam. Már csak Damon szitkozódását hallottam.
-Baszki...-Suttogta.

Carmen szemszöge

Már egy teljes hónapja nem láttam Leónt. Kicsit csalódott vagyok. Jó tudom, hogy én kergettem el, még a kórházban, de reménykedtem hogy azért keresni fog. Ez alatt az egy hónap alatt az életem fenekestül felfordult. Jelentkeztem egy zeneiskolába, de barátokat nyílván nem találtam. Jó... Mondjuk ott van Rebecca Mikaelson. Ő a legjobb barátnőm. A húgom eltűnt de senki nem tudja hova. Abban reménykedem, hogy elment, és nincs semmi baja. Aprópó testvérek. Rebeccanak is vannak testvérei. Nem is egy! Ott van Kol, Finn, Freya, Elijah...És Klaus. Ő nem tartja vele a kapcsolatot, de azért mégis a testvére. Stefan nem rég felhívott, hogy Klaussal látták a húgomat, én viszont tényleg reménykedem, hogy nem vele van. A hajam is megváltozott. Szőkére váltottam,és csak néhol található benne egy egy barna csík. Jó igazából ez attól függ, reggel melyik irányba fésülöm. Gyorsan elindultam az iskolába ahol táncorával kezdtünk. Egy ismerős alakot láttam meg, de nem akartam elhinni. Vélgül de. Tényleg Ő volt. Hogy honnan tudom? Utána táncolnom kellett vele. Mikor befejeztünk kacagva egymásra néztünk.
-Szia Leon. -Suttogtam.
-Szia. -Nevetett.