Katherine szemszöge:
-Annak meg mi értelme?-játszotta az ártatlant Nancy.
-Klaus egy szörnyeteg de neki is vannak érzései. Ha van egy belső emberünk...
-Értem, értem. Akkor túléled. Jelentkezz nála takarítónak! És rögtön belső ember vagy!
-Komolyan? Túl sokat vagy Stefan mellett. Ne már Nancy jó buli lesz!
-....Rendben de ugye tudod h előnnyel indulok? Téged....konkrétan utál.
-Régen ez nem így volt.
Carmen szemszöge:
Apával megbeszéltük h túlreagálta a dolgokat és bocsánatot kért mikor hazajöttem. Már régóta tudtam h vámpírok léteznek de most mindent elmondott. Elena dél körül átment a barátnőjéhez: Bonniehoz. Felmentem a szobámba és pár perc múlva jelzett a telefonom h üzenetem jött.:
Leon Salvatore: Egy kávé? Mondjuk most? -gyorsan visszaírtam h a Grillben találkozzunk 10 perc múlva és magamra vettem a kabátom.
Leon szemszöge:
Már eltelt legalább 20 perc és Cari még mindig nem érkezett meg. Kezdtem aggódni. Elindultam kifelé mert valahogy az volt az érzésem h valahol a közelben van. Igazam lett. Carmen egyedül állt az étterem mögötti sikátorban és üveges szemekkel bámult maga elé. Majd hirtelen elindult. Követtem de nem szólaltam meg. Kisétált az autópályára és szinte rögtön jött egy autó. Amennyire gyorsan csak tudtam odarohantam de elkéstem. Az kocsi csak azután lassított le mikor Carmen már a földön feküdt. Lehúzta az ablakot és egy nő nézett ki.
-Amíg Elena nem jön el a bányatóhoz, minden órában tönkre megy egy olyan ember élete aki számára fontos.- mondta majd egy metszőollót szúrt a saját nyakába. Gyorsan ellenőriztem Carmen szívverését majd megnéztem a másik nőt. Nem hallottam h lélegezne és a szívverését sem.
Elena szemszöge:
Sírva löktem be a kórház ajtaját. Leon ott toporgott az egyik kórterem ablakánál. Odarohantam hozzá.
-Hol van a nővérem? Hol....-benéztem az ablakon és láttam h rengeteg ápolónő állja körbe Carment.
-Elena. Tudom h ez nem a legmegfelelőbb alkalom arra h kirándulni menjünk de nem jönnél el velem a Bányatóhoz?-kérdezte Damon aki épp most érkezett meg egy halom papírral. Gondolkodás nélkül fel akartam pofozni de Leon elkapta a kezem.
-Végig kéne hallgatnod.
-És a helyedben sietnék.- mondta valaki az én hangomon. Megfordultam és megláttam Katherine-t akiről Stefan mesélt. Normális esetben kiborultam volna mert Katherine pontosan olyan volt mint én a haján és az extrém stílusán kívül.
-Miért?- Igen...ennyit sikerült kinyögnöm.
-Mert már legalább 40 perc el telt azóta h a nővéredet elütötték. Jön a kövi! Nagyon kíváncsi vagyok. Vajon ki lesz az? Az apád? A nagynénéd? Vagy a kis barátnőd Bonnie?
-Miről beszélsz?-néztem rá kérdően. Biztos csak rám akar ijeszteni.
-Fogy az időd Elena.-mondta olyan gúnyos mosollyal h úgy döntöttem h ha valakit ma felpofozok akkor ő lesz az.
-Fejezd be Katherine.- szólt rá Stefan aki eddig csak feszülten álldogált mellette.
-Jé Stef te nem vagy néma?- gúnyolódott Katherine.
-Ne foglalkozz vele. A lényeg h ha nem akarod még egy szerettedet szenvedni látni 16 perc alatt a bányatóhoz kell érned.- mondta Leon és a vállamra tette a kezét. H lehet ilyen nyugott? Ja megvan! Nem az ő rokonait próbálják kivégezni.
- Miért mi van ott?- volt egy olyan érzésem h nem akarom tudni a választ.
-Nem "mi" hanem "ki". Klaus.- mondta Katherine még mindig azzal az idegesítő mosollyal az arcán.
A tónál nagyon hideg volt de ezt csak én éreztem.A tónál nagyon hideg volt de ezt csak én éreztem. Damon és Stefan szorosan mellettem haladt Leon pedig mögöttünk jött. Katherine eltűnt. A tó fölött köd szállt föl és tele volt minden baglyokkal. Egy horrorfilmben éreztem magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése