-Hova ez a nagy érdeklődés, Leon?
-Kèt perce jöttél vissza Kath, de már elegem van belőled!
-A kis kedves... -Játszotta meg a pimasz mosolyát.
Elena szemszöge:
Nem akarok felkelni! Neeeeem.... Csak egy kicsikét alszom. Nem fogok elkésni! -gondoltam majd lehunytam a szemem. Kis idő múlva, magassarkú kopogás miatt már csak félálomban voltam. Valaki leült mellém az ágyra és annyit sutogott:
-Elkéstél... -Mint akire egy vödör jeges vizet öntöttek, úgy ugrottam ki az ágyból. Soha nem kések el! Mellettem Carmen is felállt mert tudta hogy ez lesz a reakcióm, és gondolom nem szerette volna magára tudni azt a két bögre tartalmát, ami a kezében volt.
-Hoztam kávét. -Szólalt meg újra a nővérem. Igen, Carmen gyönyörű lány. Hosszú barna haj, egy apró vörös melírcsík, és kék szemek. 20 éves. Igazán...egyedi stílusa van. Soha nem húzna fel tornacipőt, vagy farmernadrágot. Csak a csizma télen, a többiben meg kicsit magasabb sarkú cipő.
-Soha nem kések el!- mondtam ki már hangosan.
-Hát most elkéstél.- próbált elfojtani egy mosolyt.
-Áááá!-kaptam ki a nővérem kezéből a kávét és rohantam le a lépcsőn. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim és megittam a kávém. Becsöngettek mire beértem. Szerencsére kimagyaráztam magam egy fura történettel amiben szerepelt egy kisfiú egy nyalóka egy kiskutya egy nagy gödör meg még valami....a végére én is belezavarodtam! :D Bakker hogy tudja ezt valaki bevenni? Szünetben találkoztam Stefannal.
-Szia! Na....jobban vagy?- kérdeztem kissé zavartan. Négy napja megtudtam hogy Stefan és a testvérei vámpírok. Mikor hazafelé mentem megláttam ahogy Damon megharap egy ártatlan lányt. Mikor sikítottam a fiú észrevett és meg akart igézni de aztán azt mondta mulatságos lesz végignézni ahogy senki nem hisz nekem. Majd Stefan megkeresett és mindent elmagyarázott. Azóta kicsit félek Damontól de nem adom meg neki azt az örömöt, tehát még Stefannak se mondtam el. Ő pedig egyre rosszabbul néz ki amiatt hogy nem iszik vért.
-Persze.-mondta de tudtam hogy hazudik. A következő pár percben össze-vissza hazudoztunk egymásnak arról hogy milyen pompásan vagyunk majd elment.
Damon szemszöge:
- Damon! Jó hogy jössz! Unatkozom.
-Bocs Katherine. De épp nem érek rá téged szórakoztatni!
-Ugyan már Damon!Én...- megakadt. Láttam rajta h küszködik. Megsajnáltam, de csak egy pillanatra mert nem tudtam elfelejteni azokat a dolgokat amiket velem tett. Amit velünk tett.
-Sajnálom de nem vagyok kíváncsi az újabb hazugságaidra.- mondtam és elindultam fel a lépcsőn. Hallottam h leül és mintha sírt volna. De nem mentem le hozzá. Ez van Keth néha nem minden úgy van ahogy te akarod! Próbáltam meggyőzni magam h ez volt a jó döntés de mikor a földsziten kivágódott az ajtó és Katherine elviharzott nem tudtam másra gondolni mint h jó nagy szarban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése