4.RÉSZ

4.RÉSZ A baleset

Katherine szemszöge:

-Annak meg mi értelme?-játszotta az ártatlant Nancy.
-Klaus egy szörnyeteg de neki is vannak érzései. Ha van egy belső emberünk...
-Értem, értem. Akkor túléled. Jelentkezz nála takarítónak! És rögtön belső ember vagy!
-Komolyan? Túl sokat vagy Stefan mellett. Ne már Nancy jó buli lesz!
-....Rendben de ugye  tudod h előnnyel indulok? Téged....konkrétan utál.
-Régen ez nem így volt.

Carmen szemszöge:

Apával megbeszéltük h túlreagálta a dolgokat és bocsánatot kért mikor hazajöttem. Már régóta tudtam h vámpírok léteznek de most mindent elmondott. Elena dél körül átment a barátnőjéhez: Bonniehoz. Felmentem a szobámba és pár perc múlva jelzett a telefonom h üzenetem jött.:
Leon Salvatore: Egy kávé? Mondjuk most? -gyorsan visszaírtam h a Grillben találkozzunk 10 perc múlva és magamra vettem a kabátom.

Leon szemszöge:

Már eltelt legalább 20 perc és Cari még mindig nem érkezett meg. Kezdtem aggódni. Elindultam kifelé mert valahogy az volt az érzésem h valahol a közelben van. Igazam lett. Carmen egyedül állt az étterem mögötti sikátorban és üveges szemekkel bámult maga elé. Majd hirtelen elindult. Követtem de nem szólaltam meg. Kisétált az autópályára és szinte rögtön jött egy autó. Amennyire gyorsan csak tudtam odarohantam de elkéstem. Az kocsi csak azután lassított le mikor Carmen már a földön feküdt. Lehúzta az ablakot és egy  nő nézett ki.
-Amíg Elena nem jön el a bányatóhoz, minden órában tönkre megy egy olyan ember élete aki számára fontos.- mondta majd egy metszőollót szúrt a saját nyakába. Gyorsan ellenőriztem Carmen szívverését majd megnéztem a másik nőt. Nem hallottam h lélegezne és a szívverését sem.

Elena szemszöge: 

Sírva löktem be a kórház ajtaját. Leon ott toporgott az egyik kórterem ablakánál. Odarohantam hozzá.
-Hol van a nővérem? Hol....-benéztem az ablakon és láttam h rengeteg ápolónő állja körbe Carment.
-Elena. Tudom h ez nem a legmegfelelőbb alkalom arra h kirándulni menjünk de nem jönnél el velem a Bányatóhoz?-kérdezte Damon aki épp most érkezett meg egy halom papírral. Gondolkodás nélkül fel akartam pofozni de Leon elkapta a kezem.
-Végig kéne hallgatnod.
-És a helyedben sietnék.- mondta valaki az én hangomon. Megfordultam és megláttam Katherine-t akiről Stefan mesélt. Normális esetben kiborultam volna mert Katherine pontosan olyan volt mint én a haján és az extrém stílusán kívül.
-Miért?- Igen...ennyit sikerült kinyögnöm.
-Mert már legalább 40 perc el telt azóta h a nővéredet elütötték. Jön a kövi! Nagyon kíváncsi vagyok. Vajon ki lesz az? Az apád? A nagynénéd? Vagy a kis barátnőd Bonnie?
-Miről beszélsz?-néztem rá kérdően. Biztos csak rám akar ijeszteni. 
-Fogy az időd Elena.-mondta olyan gúnyos mosollyal h úgy döntöttem h ha valakit ma felpofozok akkor ő lesz az.
-Fejezd be Katherine.- szólt rá Stefan aki eddig csak feszülten álldogált mellette.
-Jé Stef te nem vagy néma?- gúnyolódott Katherine.
-Ne foglalkozz vele. A lényeg  h ha nem akarod még egy szerettedet szenvedni látni 16 perc alatt a bányatóhoz kell érned.- mondta Leon és a vállamra tette a kezét. H lehet ilyen nyugott? Ja megvan! Nem az ő rokonait próbálják kivégezni.
- Miért mi van ott?- volt egy olyan érzésem h nem akarom tudni a választ.
-Nem "mi" hanem "ki". Klaus.- mondta Katherine még mindig azzal az idegesítő mosollyal az arcán.

A tónál nagyon hideg volt de ezt csak én éreztem.A tónál nagyon hideg volt de ezt csak én éreztem. Damon és Stefan szorosan mellettem haladt Leon pedig mögöttünk jött. Katherine eltűnt. A tó fölött köd szállt föl és tele volt minden baglyokkal. Egy horrorfilmben éreztem magam...

3.RÉSZ A vámpírvadász

3.RÉSZ A vámpírvadász

Carmen szemszoge:

Negyed oraval kesobb ertem be a szoloertekezletre es elkeserito volt korulnezni a sok oreg es unalmas emberen... Amikor azt mondtam apanak eljovok, hatalmasat tevedtem. Meg egyszer korbeneztem mielott belemelyedtem volna Elena "sulyos" hianyossagaiba mikor megpillantottam egy velem kb egykoru fiut aki valoszenuleg hasonloan szamuzve volt fiatalabb tesoja gondjait intezni. Egy pillanatra a tekintetunk talalkozott, gyorsan elkaptam a fejem de mar keso volt. Az icipicit gunyos de meg is felejthetetlen mosolya befeszkelte magat a gondolataimba. Egesz vegig azon gondolkodtam h kinek a testvere es... h engem nez e. Mikor vegeztunk rogton megtudtam h igen. 
-Szia. Leon vagyok.- ramkoszont! Sikerult kozombos arcot vagnom mire megjegyezte- Tudod. A srac akit annyira neztel.
-Hmm ugye tudod h ez nem a legjobb csajozos szoveg.- mosolyogtam
-Mit szolsz ehhez?: Hazakiserhetlek?- mondta de ugy h nem lehetett nemet mondani. En azert megprobaltam mert tudtam h apa utalja ha egy fiuval megyek haza. 
-Muszaj lehervasztanom a mosolyod.
-Ugyan. Senki se tudja meg.- mosolygott es osszekulcsolta az ujjait az enyeimmel. Fejevel az ajto fele intett en pedig elvorosodtem. Egesz uton fogta a kezem. Igaz h vegig szivatott de nem bantott meg. 
-Szia. Orulok h megismertelek.- kicsit csalodottnak tunt.
-Nem akarsz bejonni?- kerdeztem de kozvetlenul a kuszob elott megallt.- Mi az? Gyere be nyugodtan.- kesobb rajottem h ez a mondat engedte h belepjen. Bementunk es megkinaltam kaveval. Aztan gyorsan elmentem csokissutiert (hm...a kedvencem) es mar mentem is vissza de mikor visszaertem apa allt az ajtoban egy fa toltennyel toltott puskaval es Leonra szegezte.
-Mit csinalsz Apa?!- alltam ele
-Menj onnan Cari! Ez egy szornyeteg, ez egy vampir. Egy ilyen olte meg anyukadat!- az arcan a harag es a megvetes tukrozodott. Elkepedve fordultam Leonhoz.
- Te....
-Neked kell megolnod.- mondta apa - Tessek. -nyujtotta felem a puskat, de a masik kezeben keszenletben volt a karo.Hezitaltam. Nem akartam megolni. Nem voltam kepes ra. - Vedd el.- emelte fel a hangjat apa. Remego kezzel elvettem a fegyvert. Leon lassan megrazta a fejet. Lattam rajta h nem tudja mit fogok tenni. Oszinten, en se tudtam. 
-Carmen....
-Lojj!- uvoltott ram apa es raebredtem h tole jobban felek mint Leontol.-Mire varsz?!-dontottem. Es kilottem apa kezebol a karot. Mire teljesen kikelt magabol.- Rendben! Akkor valaszd ezeket a verszivo vadallatokat. De addig ne gyere vissza amig nem vagy kepes leloni egy ilyen ferget.- konnyek gyultek a szemembe, megragadtam Leont es kifutottunk. Aztan o hirtelen vampirsebesseggel kezdett futni es magaval huzott. Az erdo kozepen alltunk meg es elvesztettem az egyensulyom de szerencsere elkapott. Zokogni kezdtem viszont o atolelt.
-Ez a nap teljesen orult-zokogtam egy idegent valasztottam az apam helyett aki most latni sem akar.-fejeztem be magamban a mondatod. Ebben a pillanatban felneztem a gyonyoru szemeibe o pedig letorolte a konnyeket az arcomrol. Utanna pedig megcsokolt pedig alig ismerjuk egymast de osztonosen biztonsagban ereztem magam mellette.

Nancy szemszoge:

A Grillben ucsorogtem es valaki oda jott mellem-
Nancy szolj Kat-nak h Klaus hamarosan a varosba jon.- hadarta a ferfi.
-Elijah?-sikitottam oromomben es a ferfi nyakaba ugrottam. Elijah szorosan atolelt.- Annyira orulok h itt vagy! Mikor talakoztunk utoljara? 1900...
-1910-ben -mosolygott Elijah. Es kozben elengedett.- Figyelj. Klaus mindent megtenne azert h feloldja az atkot es h bosszut aljon Katherine-n. Itt Mystic Fallsban mindkettot elintezheti. Csak napok kerdese... Nem akarom h bajotok essen. Igerd meg h ovatosak lesztek!
-Igerem apu.-gunyolodtam.
Katherine szemszoge:

-Talalkoztam Elijhaval. Azt uzeni h ne allj szoba idegenekkel. Meg Klaussal. He Kat! Te sirtal?- csodalkozott Nancy.
-Nem.- probaltam eltuntetni a konnyek nyomait.
- Mi a baj?-ult le mellem.
-Semmi csak.... tudod mit? Van kedved egy fogadashoz?-ertetlenul nezett ram de hamar kivancsi lett. 
-Mirol lenne szo?
- Mondjuk... Ki bolonditja elobb magaba Klaust?

2.RÉSZ A különös találkozás

2. RÉSZ A különös találkozás
-Hova ez a nagy érdeklődés, Leon?
-Kèt perce jöttél vissza Kath, de már elegem van belőled!
-A kis kedves... -Játszotta meg a pimasz mosolyát.

Elena szemszöge:
Nem akarok felkelni! Neeeeem.... Csak egy kicsikét alszom. Nem fogok elkésni! -gondoltam majd lehunytam a szemem. Kis idő múlva, magassarkú kopogás miatt már csak félálomban voltam. Valaki leült mellém az ágyra és annyit sutogott:
-Elkéstél... -Mint akire egy vödör jeges vizet öntöttek, úgy ugrottam ki az ágyból. Soha nem kések el! Mellettem Carmen is felállt mert tudta hogy ez lesz a reakcióm, és gondolom nem szerette volna magára tudni azt a két bögre tartalmát, ami a kezében volt.
-Hoztam kávét. -Szólalt meg újra a nővérem. Igen, Carmen gyönyörű lány. Hosszú barna haj, egy apró vörös melírcsík, és kék szemek. 20 éves. Igazán...egyedi stílusa van. Soha nem húzna fel tornacipőt, vagy farmernadrágot. Csak a csizma télen, a többiben meg kicsit magasabb sarkú cipő.
-Soha nem kések el!- mondtam ki már hangosan.
-Hát most elkéstél.- próbált elfojtani egy mosolyt.
-Áááá!-kaptam ki a nővérem kezéből a kávét és rohantam le a lépcsőn. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim és megittam a kávém. Becsöngettek mire beértem. Szerencsére kimagyaráztam magam egy fura történettel amiben szerepelt egy kisfiú egy nyalóka egy kiskutya egy nagy gödör meg még valami....a végére én is belezavarodtam! :D Bakker hogy tudja ezt valaki bevenni? Szünetben találkoztam Stefannal.
-Szia! Na....jobban vagy?- kérdeztem kissé zavartan. Négy napja megtudtam hogy Stefan és a testvérei vámpírok. Mikor hazafelé mentem megláttam ahogy  Damon megharap egy ártatlan lányt. Mikor sikítottam a fiú észrevett és meg akart igézni de aztán azt mondta mulatságos lesz végignézni ahogy senki nem hisz nekem. Majd Stefan megkeresett és mindent elmagyarázott. Azóta kicsit félek Damontól de nem adom meg neki azt az örömöt, tehát még Stefannak se mondtam el. Ő pedig egyre rosszabbul néz ki amiatt hogy nem iszik vért.
-Persze.-mondta de tudtam hogy hazudik. A következő pár percben össze-vissza hazudoztunk egymásnak arról hogy milyen pompásan vagyunk majd elment.

Damon szemszöge:
- Damon! Jó hogy jössz! Unatkozom.
-Bocs Katherine. De épp nem érek rá téged szórakoztatni!
-Ugyan már Damon!Én...- megakadt. Láttam rajta h küszködik. Megsajnáltam, de csak egy pillanatra mert nem tudtam elfelejteni azokat a dolgokat amiket velem tett. Amit velünk tett.
-Sajnálom de nem vagyok kíváncsi az újabb hazugságaidra.- mondtam és elindultam fel a lépcsőn. Hallottam h leül és mintha sírt volna. De nem mentem le hozzá. Ez van Keth néha nem minden úgy van ahogy te akarod! Próbáltam meggyőzni magam h ez volt a jó döntés de mikor a földsziten kivágódott az ajtó és Katherine elviharzott nem tudtam másra gondolni mint h jó nagy szarban vagyok.